Mini piknik

Ha tavasz lenne, egy nagy fonott piknik kosárral és hatalmas pléddel indulnék neki a hegyoldalnak, ahogy volt is már rá precedens.

Azonban most októberben, annyira hirtelen jött vissza a jó idő, a meleget adó, aranyló napsütéssel, hogy teljesen spontán döntöttem úgy, a természetben fogom megeszegetni a magammal cipelt tízóraimat, ami igazából a reggelim is egyben.

Ezért most nem is arra szeretném fektetni a hangsúlyt, hogy mi volt a szendvicsemben, inkább arról írnék pár sort, hogy milyen az, amikor tényleg kiélvezzük a jelen pillanatot.

Biztos jártatok már úgy, hogy az étkezésre szánt időt eltelefonáltátok, két harapás között elküldtetek 8 viber és 10 facebook üzenetet, vagy végigpörgettétek az instát egy sütemény és egy kávé elfogyasztása mellett. Ez is jó időtöltés, ám én egyre inkább azt vallom, hogy amit éppen csinálunk, ahol és akivel éppen vagyunk, arra figyeljünk oda. Ilyen figyelemre méltó tényezők az ízek, az illatok, a hangok, a fények, és minden ami körbevesz minket.

Ott, a hegytetőn, a padon ücsörögve a szendvicsemmel, a sárga, zöld és bíbor színek között néha-néha hallani lehetett ahogy halkan lehullott egy levél a fáról, meleg volt a levegő, sütött a nap, csend volt, és avarillat. Teljes nyugalomban töltöttem el azt a negyedórát amit étkezésre szántam, boldogsággal a szívemben és teljesen feltöltődve indultam tovább a dolgomra, hiszen még csak délelőtt van.

Azért az is elárulom milyen fincsiségek voltam nálam:

1 bio alma

1 kis üveg dió

1 darabka aszalt paradicsomos, olíva bogyós péksütemény

1 db retek

2 db paradicsom

1 szál petrezselyem

1 dl fűszeres extra szűz olíva olaj